FANDOM


Elhangzott 2009. április 25-én az esztergomi bazilikában.

Kedves Püspök- és Paptestvérek, az Esztergomi Székeskáptalan Főtisztelendő Tagjai, Kedves Ministránsok, Krisztusban Kedves Testvérek!

1. „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit.”– mondja Jézus a tanítványainak a mai evangéliumban. Hozzáteszi azonban: „Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják.” Az Egyház az evangéliumnak ezeket a szavait Szent Adalbert, prágai püspök és vértanú ünnepén olvassa, akit a poroszok és más európai tartományok apostolaként és hitvallójaként tisztelünk. Eredeti neve Vojtech, ami a korabeli szláv nyelven „a hadsereg segítségét“ jelentette. Azonban megváltoztatta a nevét és az Adalbert nevet vette fel, a magdeburgi érsek iránti tiszteletből, aki őt bérmálta. A magdeburgi Adalbert is nagy egyéniség volt a misszió terén. Amikor az orosz Olga hercegnő megtért a keresztény hitre, Ottó császártól kért hazájának misszionáriusokat. Ezeknek a missziós papoknak a vezetője volt ez az idősebb Adalbert. A misszionáriusokat azonban megtámadták Oroszországban és megölték őket, egyedül Adalbert tudta megmenteni az életét. Szolgálata a magdeburgi érseki székben lett teljessé. Ottó császárt ő temette el 973-ban. 981-ben maga is befejezte földi életét. Mivel a mi szent Adalbertünk, a későbbi prágai püspök Magdeburgban tanult, személyesen is meg tudta ismerni az ottani érseket. Ezt a német várost csak 981-ben hagyta el, 983-ban lett prágai püspök. Jól tudjuk, hogy a középkorban a nagy folyók voltak a legfontosabb útvonalak, amelyek a népeket is összekötötték egymással. Prágából az Elbán ugyanúgy el lehetett hajózni Magdeburgba, mint ahogy Passauból a Dunán Esztergomba. Az Egyház útja már akkor is – mint mindig – az ember útja volt.

Néhány évvel később Adalbert le akart mondani a prágai püspöki székről. Elment Rómába és az Aventinus dombon élt a Szent Bonifác és Alexius kolostorban. Majd a pápa kérésére visszatért hazájába. Később ismét elutazott Rómába, ám 996-ban újra hazatért. A prágaiak azonban már nem akarták fogadni, sőt egy rokonát meg is ölték. Az elüldözött püspök akkor Lengyelországban, Vitéz Boleszlávnál talált menedéket. A magyar történetírás biztos tényként említi, hogy szent Adalbert egy bizonyos időt Esztergomban is eltöltött. A fejedelem udvarában ismerte meg a későbbi Szent István királyt és kötött vele személyes barátságot. Erre utal, hogy az első ismert esztergomi székesegyházat már 1006-ban szent Adalbert tiszteletére szentelték fel. Adalbert vértanúhalálának híre és emléke még viszonylag friss volt. 997 április 23-án szenvedett vértanúságot. Manapság a németek, a csehek, a lengyelek, a magyarok és a római keresztények egyaránt tisztelik őt.

Esztergommal való szoros kapcsolatának emlékét a velencei történeti hagyomány (pl. a humanista Giovanni Battista Egnazio) is megőrizte. Néhány szerző még egy kezdődő prágai és esztergomi perszonálunióról is beszél. Mindenesetre az bizonyos, hogy az első esztergomi érsekek szláv szerzetesek voltak, akik szent Adalbert közvetlen munkatársainak köréhez tartoztak.

2. A történelem kútja valóban mély. A keresztény hit öröme és a Krisztusról tett tanúság összeköti a különböző népeket. Amikor a mai evangéliumban Krisztus tanítványai és a világ kapcsolatáról hallunk, akkor sok mai helyzetre és kijelentésre is gondolhatunk. A keresztény ember gyakran találkozik érthetetlen elfogultsággal és vak gyűlölettel. Más esetekben pedig a társadalom bizonyos elvárásokat támaszt a vallásos közösségekkel és egyházakkal szemben.

Sokan beszélnek vallási fundamentalizmusról és azt gondolják, hogy minden komolyan megélt hit veszélyezteti az emberek közötti békét és hogy ez az intolerancia és az erőszak forrása. Egy ilyen általánosítás azonban a vallási hittel szembeni vak és intoleráns magatartást is kifejezhet. Mások meg minden vallástól elvárják, hogy azok szép egyetértésben mindenekelőtt azt hirdessék, amit a közvélemény egyébként is elfogad. Így azonban éppen az egyes közösségek önazonossága vész el. A keresztényeknek eszébe jut Krisztus figyelmeztetése: a világban élünk, de nem vagyunk ebből a világból valók. A norma számunkra Jézus Krisztus személye.

Egyházunk azonban még ebben a mai bonyolult világban is világosan hirdeti Krisztus örökségét. Már a II. Vatikáni Zsinat a vallásszabadságról szóló nyilatkozatában megállapította, hogy a világi hatalom a polgárokat nem azért nem kényszerítheti egy világnézet vagy egy vallás elfogadására, mert a hit dolgában nincs objektív igazság, hanem épp ellenkezőleg: mert ilyen igazság tényleg létezik, de Isten akarata az, hogy minden ember méltóságának megfelelően, vagyis szabadon keresse és fogadja el ezt az igazságot. A keresztények magatartását tehát türelemnek és együttműködésnek kell jellemeznie, de ugyanakkor az igazságról való őszinte meggyőződésnek is. Egy új szociológiai tanulmány bebizonyította, hogy azok, akik vallásukat rendszeresen gyakorolják, átlagon felül toleránsak és segítőkészek a munkában. Adja Isten, hogy mindennapi életünk ezt a megállapítást igazolja.

3. A mai evangéliumban Jézus egy másik súlyos mondatot is mond: „Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják.” Jézust ugyan megölték, de a Benne való hit máig él az emberek szívében. Szent Adalbert püspök elszenvedte a vértanúságot, éppen a hit megvallása közben. Ez lehetett az elutasítás legnagyobb jele. Missziós munkája azonban maradandó eredményeket hozott, amelyek Közép-Európa népei szívében máig elevenek. Ezért ünnepeljük ma a mennyei születésnapját. Ez szépen kifejezi azt a hitbeli szolidaritást, amely a szomszédos országok püspökeivel összeköt minket. A Városmisszió óta újra erősebben érezzük, hogy a misszió területén nekünk, katolikusoknak szolidárisnak kell lennünk egymással. Együtt is keresnünk kell a választ korunk nagy hitbeli és erkölcsi kihívásaira.

Szent Adalbert pap volt, püspök volt, misszionárius volt. Mi mindnyájan, püspökök, papok papnövendékek, világiak, fiatalok és idősebbek, régi és mostani ministránsok, arra vagyunk hivatva, hogy felismerjük a szentmisében Krisztus igazságát és jelenlétét az Oltáriszentségben, áldozatát, mely megújul minden szentmisében. Ha Krisztust megismerjük és szeretjük, másokkal is meg akarjuk osztani ezt a felfedezésünket és ezt az örömünket. Ahogyan az első tanítványok is újságolták egymásnak, hogy megtalálták a Megváltót. Aztán ugyanilyen, sőt még komolyabb és nagyobb örömmel hirdették Krisztus feltámadását. Tehát a kereszténység a kezdet kezdetétől és lényegénél fogva missziós jellegű. Ez ragadta meg Szent Adalbertet, erre készülnek mindazok, akik a papi hivatást, Krisztus hívását megérzik szívükben és elfogadják azt. Tehát nem puszta művelődés vagy szakmai képzés a papnövendékek élete, hanem konkrét felkészülés a misszióra.

Ehhez kérjük szent Adalbert, püspök és vértanú közbenjárását mindannyiunk, Főegyházmegyénk egész közössége számára. Ámen.

ForrásSzerkesztés

  • Magyar Kurír

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki